Mi okoz boldogságot?

Elgondolkodtató. Az. Ezt a gondolatmenetet meg lehet úgy fogni, hogy azt mondom válaszként, hogy az öröm. Örülni más örömének. Ekkor lesz boldog az ember. De azért a saját örömeinknek is kell örülni, bár nehezebb észrevenni azokat az apró örömöket, melyek érnek, mint a másért, de azért próbáljuk meg és boldogok leszünk.

xx

Ma lettem húsz éves. Hogy repül a idő! Most már elhiszem, hiszen már két évtized telt el az életemből. Kettő, aztán három, majd négy...
Boldog is vagyok és nem is. Nem tudom az érzéseimről eldönteni, hogy pozitívak vagy mégsem. Most ez jó vagy sem? Egy biztos most még többet kell majd gondolkoznom az életről.

Villámok

Úgy két napja történhetett, hogy egy hatalmas vihar elért bennünket (általában kikerül). Ültem az ágyamon (vagy éppen feküdtem) és az ablakon kinézve ámultam a villámok szépségén (csak addig, amíg be nem kellett az eső miatt zárni). Az ablakomból a római templom látszik és mögötte, mikor villámlott olyan fényesség támadt, mintha magnéziumot égettek volna. Gyönyörű volt. Egyszerűen csodálatos. Leírhatatlanul szép és emlékezetes.

Csodálatos

Sokat gondolkoztam, hogy mit jelent a csodálatos szó. Rájöttem, hogy a gyönyörűség túlzott kifejezése. Mindenki számára más a csodálatos. Csodálatos az a dolog, ami olyan felfokozott érzést kelt bennünk, amit csak a csodálatossággal tudunk azonosítani. Csodálatosként fejezzük ki, de az a sok teremtett csoda, amit meg kell becsülnünk.
Számomra az a csodálatos, ami meg tud siratni. Egy kisgyermek mosolya, mely azt tükrözi, hogy ő még semmit sem ért a világból. Egy öreg ember mindent megélt tekintette, aki már megértette, és tudja, hogy mi az élet. Egy ölelés, ami minden szeretetet kifejez szavak nélkül. Az erdő sokszínűsége, mely minden évszakban más oldalát mutatva pompázik életerővel...
Neked mi a csodálatos?

Enni

Az étkezés az egy alaplétfeltétel. Nagyon sok elmélete van, hogy mikor hogyan mennyit. Most nem erről szeretnék elmélkedni, mert nem izgat ilyen téren az evés.
Van két tapasztalatom. Az egyik az otthoni és a menzás koszttal kapcsolatos másik a megszokott adag és hirtelen sok kaja általam felállított elmélete.

Mielőtt elkezdeném már rögtön ki is térek, mert a hízásról muszáj egy mondatot szólnom. Ha jól csinálja az ember, akkor nem hízik (PONT).
Na szóval kipróbálhattam a kolis életet kétszer is. A tapasztalat az, hogy a kolisok éheznek. (Ezt másoktól is hallottam már.) A lényeg az, hogy amikor az ember hazautazik hétvégén, akkor végre a "normális" étkek sokasága várja nagy szeretettel (mert csak az édesanyák főzte-jobb esetben). Amikor meg visszamegyünk a hétre, akkor meg a gyomrunk kivan a menzás eledelnek nem nevezhető valamitől (de azért megesszük, mert éhesek vagyunk). Hasfájás, hasmenés... Egy a szerencse, hogy egy idő után megszokjuk és már semmi bajunk sincs tőle (én még hízni sem tudunk).
A másik dolog az, hogy az ember megszokja az adagját, ám ha valamilyen ünnepség van (családi vagy bármi) akkor meg eszünk meg eszünk meg eszünk. A következmény az, hogy a gyomrunk kitágul és a következő napokban is csak ennénk meg ennénk meg ennék. Egy a fontos térjünk vissza a megszokott adaghoz, még akkor is, ha korog a gyomrunk. (És akkor nem hízunk).
Na most ennyi, mert iszonyúan éhes vagyok.

Izomláz pozitívan

Azért nem erőltettem meg magamat, hogy bármilyen sportot is űzzek, egyszerűen csak elmentünk kirándulni a Bükkbe. Nagyon régen voltam már túrázni és most muszáj volt mennem. Nem is bántam meg. Számtalanszor, amikor oly mélyen csodáltam a leírhatatlan környezetet, hogy szinte eggyé váltam vele, eszembe jutott, hogy én is egy csoda vagyok. Megfogalmazhatatlan volt az, amit éreztem, valami különleges. Azon gondolkoztam, hogy vajon miért alakítjuk ki a saját igényünknek megfelelő környezetet, ha az érintetlen természet nyugalmat és biztonságot ad nekünk, embereknek. Talán a természeti környezet az, ami egy csepp nyugalmat biztosít nekünk a betonrengetegben (pl.: Debreceni Nagyerdő, Nyíregyházi Állatkert...)

Halál és Fény

Ez olyan, mint a sötétség és a világosság, vagy a szomorúság és a vidámság és még sorolhatnám, de ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy a két szó, mely fogalommá, gondolattá érik, szöges ellentétei egymásnak, de mégis egymásból következnek, egymásból lesznek.
Már nagyon sokan megfogalmazták azt, hogy a tavaszból lesz a tél (több versben is így van), vagyis az élet elmúlik. És fordítva? A Halál nem hozhat Fényt? De. Sokan nagy traumaként élik meg más halálát, pedig a Halál után látni kell a Fényt. Látni kell az újat, látni az Életet, mert az mindennél fontosabb. A Halálnak el kell jönnie, hogy utána a Fény is el tudjon jönni. Emelt fővel, teli reménnyel kell várni a Fényt, azt, mely elhozza a boldogságot, a békét és a szeretetet. Várjuk a Fényt és éljük át azt.
(a Halál és Fény mindenkinek mást jelent)

Gyertyaláng

Éj van, sötét. De képzeljük el azt az igazi sötétet, amikor nem látunk semmit sem. A vaksötétben egyáltalán nem tud az ember közlekedni. Ilyenkor, ha meggyújtunk egy gyertyát, akkor észleljük azt a jelenséget, hogy e gyertya apró lángja, mily hatalmas a sötétség óriási árnyában. Egy aprócska gyertyalángnak milyen erős hatása van, csak bíznunk kell benne, hogy segítségével eltalálunk oda, ahova el szeretnénk jutni. Szívünkbe is helyezzünk el egy ilyen apró gyertyalángot.

Az idő

Minél jobban telik, annál nehezebb. Egyre világosabbá válnak a dolgot, egyre jobban megértjük őket. Miközben, ami régebben könnyebb volt, az úgy válik a dolgok megértése mellett egyre nehezebbé, bonyolultabbá. A kisgyermeknek a legjobb, hiszen ő alig tud a világról valamit. Neki minden könnyebb, vidáman boldogan telnek a napjai. Mi egyre öregszünk, egyre bölcsebbé válunk, egyre nehezebb lesz számunkra minden. Talán el is fáradunk.

Vörös orr-fehér arc

Hapci!! Rájöttem, hogy miért hapciznak olyan gyakran a bohócok! Nagy teljesítmény volt, de sikerült megfejtenem és most büszke vagyok magamra. Előbb egy kis magyarázat, hogy mindenkinek összeálljon. Nos, ha visszaemlékszünk a cirkuszlátogatós éveinkre, akkor mindig találkozhattunk bohócokkal is (akik gyakran tüsszentenek).A bohócoknak legideálisabb esetben (én nem is tudom másképp elképzelni) piros az orruk és fehér az arcuk. Akinek ezt nem sikerült megfigyelnie, az tegye meg! A legjobban az tudja "eljátszani" a bohócot, aki megfázott, vagyis piros az orra és fehér az arca. Ami elengedhetetlen az az, hogy gyakran hapcizik. Ugye nem is olyan bonyolult? Ezen én tovább nem elmélkednék, mert ezt a feltevést mindenki le tudja ellenőrizni és utána tud járni.

Deszka

Sosem gondoltam volna, hogy egy deszka is lehet idegesítő. Én együttélek egy tucat deszkával. Igen, mindenki jól olvasta: D E S Z K A. Minden éjszaka elég közel kerülök hozzájuk. Ezt úgy kell érteni, hogy az ágyamban vannak a szivacsom alatt. Szeretem velük egy szobában lenni, mert elég nyugisak. Megvannak maguknak, nem kell foglalkoznom velük, nem igényelnek törődést és is igényesek, szóval békében élek velük. Ám van egy deszka a sok közül, amely fellázadt. Igen fellázadt és valószínűleg ellenem. Hogy miért? Azt nem tudom, mivel logikus következtetés után levonhatjuk, hogy nem beszélnek a deszkák. Annyit viszont tudok, hogy a párnám alatt lévő egyik deszka minden éjjen egyszer félig leeseik az ágykeretemről. Puff-ff-f- mondja és beleesett az ágyneműtartómba. Miért történik ez velem? Na mindegy visszateszem. Újra. Még egyszer. Ismét. N már elegem van belőle és hagyom a fenébe, majd holnap. Reggel visszateszem, bevetem az ágyamat, eltelik egy nap és újra este lesz és minden kezdődik előlről.

Hóesés -Tél

Valahogyan vonzódom a csapadékokhoz. Az esőhöz és a hóhoz. Az eső kopogása felülmúlhatatlan, mikor az ember ül az ablakban és nézi a záport. a hóesés sem különb. A hópelyhek piheként szállingóznak a mélybarna talajra. Ide-oda mozgással, lassan érnek földre. Ahogyan a levegőben ringatóznak az olyan hatással van, mintha az embert ringatná el. Elringatja, de nem örökre, mert ha minden jól megy akkor elérkezik a tavasz. Vagyis ha a tavasznak sikerül átvenni az uralmat a téltől. Ez nem mindig sikerül neki zökkenőmentesen. Március közepén egyik délelőtt folyamán hatalmas pelyhekben kezdett esni a hó. A tél úgy gondolta, hogy még egy kicsit ráhúz az uralkodásában, de a tavasz már tudta, hogy neki kell jönnie. Délutánra gyönyörűséges napsütés volt. Nem egyszerű napsütés, hanem tavaszi napsütés, mely simogatja az ember arcát. Másnap reggelre megbosszulta a tél és közel tíz centi hó esett (bár nem bántam, mert leírhatatlanul szép volt), ami szintén nem tartott ki estig. Mi lesz holnap?

Ismerem?

Az ember úgy tudja és vallja, hogy ismeri magát, ismeri a családját, tud mindent magáról, tud mindent a családjáról. Egy idő után el kezd kételkedni magában. Ki is vagyok én? Majd ezután felteszi a kérdést: Jól ismerem a családomat? Aztán rájön arra, hogy olyan dolgokat nem tud a családtagjairól, amit mások tudnak róla. Elkezd többet foglalkozni a családtagjaival, ami egyenesen vonzza azt, hogy többet törődjön magával. Ahogy megismeri a családját, megismeri önmagát is. Milyen jó is, ha azt embernek van családja és megbecsüli azt? (nagy kincs)

Újra

Az új évi első bejegyzés egy kicsit (vagy nagyon) későre sikeredet, de úgy éreztem, hogy 5 perc pihenő mindenkinek jár, még nekem is. Igen a gyorsan pergő rövid napok és a sok egyre több dolog, amit meg kell tenni, sajnos nincs összhangban, nincs. Mindenkinek el kell jönnie az éltében, amikor azt mondja, hogy állj, elég egy kicsit (ha csak pár percet is) pihenni kell. Pihenni, mert ahogy gyorsul a világ, úgy csökken a napjaink száma. Az egyre meredekebb vonalú gyorsuláshoz nem tud eléggé alkalmazkodni a testünk. Vigyázzunk és álljunk meg!