Az étkezés az egy alaplétfeltétel. Nagyon sok elmélete van, hogy mikor hogyan mennyit. Most nem erről szeretnék elmélkedni, mert nem izgat ilyen téren az evés.
Van két tapasztalatom. Az egyik az otthoni és a menzás koszttal kapcsolatos másik a megszokott adag és hirtelen sok kaja általam felállított elmélete.
Mielőtt elkezdeném már rögtön ki is térek, mert a hízásról muszáj egy mondatot szólnom. Ha jól csinálja az ember, akkor nem hízik (PONT).
Na szóval kipróbálhattam a kolis életet kétszer is. A tapasztalat az, hogy a kolisok éheznek. (Ezt másoktól is hallottam már.) A lényeg az, hogy amikor az ember hazautazik hétvégén, akkor végre a "normális" étkek sokasága várja nagy szeretettel (mert csak az édesanyák főzte-jobb esetben). Amikor meg visszamegyünk a hétre, akkor meg a gyomrunk kivan a menzás eledelnek nem nevezhető valamitől (de azért megesszük, mert éhesek vagyunk). Hasfájás, hasmenés... Egy a szerencse, hogy egy idő után megszokjuk és már semmi bajunk sincs tőle (én még hízni sem tudunk).
A másik dolog az, hogy az ember megszokja az adagját, ám ha valamilyen ünnepség van (családi vagy bármi) akkor meg eszünk meg eszünk meg eszünk. A következmény az, hogy a gyomrunk kitágul és a következő napokban is csak ennénk meg ennénk meg ennék. Egy a fontos térjünk vissza a megszokott adaghoz, még akkor is, ha korog a gyomrunk. (És akkor nem hízunk).
Na most ennyi, mert iszonyúan éhes vagyok.
